CSENGERÚJFALU KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZAT HONLAPJA

A település rövid bemutatása

Csengerújfalu a Szatmári-síkságon, Nyíregyházától délkeletre, mintegy 95 km távolságra található település. Csenger irányából bekötőúton közelíthető meg.

A legközelebbi vasút-állomás Csengerben található. Éghajlata a mérsékelten hűvös és mérsékelten meleg öv határán fekszik. Az évi napsütéses órák száma 1960-1970, a középhőmérséklet 9,6-9,7 C, a csapadék évi összege 650-670 mm. Az uralkodó szélirány az északi, második helyen a déli áll. A településtől délre a Keleti-övcsatorna folyik. Érdőtársulásait főként nemes nyárak és tölgyerdők alkotják: helyenként találkozhatunk éger, fűz, nyír csoportosulásokkal. Kisebb feleleteket bortítanak az ecsetpázsitos rétek. A lágyszárú fajok közül leggyakoribb a csomós palka, az erdei madárhús és a pázsitlevelű nőszirom. Talaja réti öntés és lápos réti talajok, valamint fiatal öntéstalajokból áll.

Építészeti és kulturális emlékek

Csengerújfalu jellege: az egykori Ecsedi-láp - a Rét - oldalán települt, rétoldali régi jobbágy-falu. A Csengertől Tyukod felé vezető út mentén kialakult, valószínűleg eredetileg orsós alaprajzú, ma kétutcás település. A jellegzetes telekforma soros elrendezésű, a szalagtelkek sorában helyezkednek el a széles, egykori nemes porták is. A még élő hagyomány és a hasonló tleepülések analógiájából következtethetően a favázas, paticsfalas, nádtetős, kandallós tüztelőjű épülettípus volt még a századforduló körül is általánons. Mára a település csaknem teljesen átépült. Figyelemre méltó néhány újabb, vályogból és téglából épült, pilléres és oszlopos tornác. A kedvezőtlen birtokviszonyok miatt a gazdasági épületek nem voltak jelentősek.

1734-ben fatemploma volt, amit 1765-ben javítottak, majd 1811-ben lebontotta. A jelenlegi református templom alapját 1802-ben rakták le. 1811-ben épült fel az új templom, de befejezése évtiezedkig elhúzódott. A berendezés az 1850-es években készült el, majd 1875-ben új mennyezet készült. Az 1980-as évek vége velé felújították a templomot. A 10x20 méteres belső térben egyszínű sík famennyezet, a torony felőli oldalon fakarzat, falazott szószék és 250 ülőhely van. A templom műemlék jellegű. Jellegét tekintve homlokzati tornyos, egyhajós, egyenesen záruló szabadon álló, egyszerű klasszicista épület eklektikus toronnyal. A görög katolikus templom 1832-ben épült.

Községünk történelme

Elnevezése a település (viszonylagos) korára utal, azaz később keletkezett, mint a szomszédos helységek. Bizonyára azzal is kapcsolatban van, hogy Csenger határából szakadt ki. A község neve igen későn, 1435-ben tűnik fel először, mégpedig a Káta nemzetség Csaholyi ágának birtokai között. 1428-ban Bagos (Csengerbagos) és Urra határjárasakor a később pontosan kettőjük közé épült Újfalut még nem említették, s a Csaholyi-birtoknak, az 1429. évi felsorolása sem szólt róla. Azt a néhány jobbágyot, akik 1435-ben Újfalu lakosságát alkották, urai e néhány év alatt telepítették ide. A falu a XVI. század közepáig a Csaholyiak tulajdona volt, 1547-ben a fiúsított és beiktatott Csaholyi lányokkal a Breberi Melithek kapták meg. A XVI-XVIII. században e két családon kívül földesurai voltak a Vetésiek és a Pongrácok is. Később urai nagyrészt az ő révükön jutottak itt birtokhoz. 1747-ben egyik részét gr. Teleki Ádám szerezte meg, az 1780-as években ő a legnagyobb birtokosa. A XIX. század elején gr. Teleki József, gr. Dégenfeld Miksa, Jékely István, Osváth Gergely, Uray György, Isaák (Izsák) Gáspár, valamint a Vályi, Ujhelyi, Szuhányi, Korda és Komoróci családok voltak a gazdái, majd a Dégenfeldek. Századunk elején hergec Odescalchy Gyuláné Dégenfeld Shönborn Anna és gr. Tisza István volt a legnagyobb birtokosa. Később fokozatosan átment a helybeli gazdák tulajdonába.

Lakossába a középkorban magyar volt, később, főként a XVIII. század elején azonban jelentős számú román telepedett meg a községben. A románok elmagyarosodása évtizedekig tartó hosszú folyamat alatt ment végbe. Századunk elején a település 974 lakójából 894 magyar és csak 68 román volt. A falut az 1885. évi árvíz néhány ház kivételével elpusztította, 1863-ban a település fele egy tűzvészben leégett.

Csengerújfalu közigazgatásilag a múlt század közepén a Krasznaközi járáshoz, a század utolsó harmadától 1969-ig a Csengeri, majd a Mátészalkai járáshoz tartozott, ezt követően Mátészalka városkörnyékének része lett.

1973-tól nagyközségi közös tanács társközsége, tanácsának székhelye Csenger, társközsége: Csengersima, Komlódtótfalu, Szamosangyalos, Szamosbecs, Szamostatárfalva. 1989-től Csenger város közös tanácsához tartozott Csengersimával, Komlódtótfaluval, Szamosangyalossal, Szamosbeccsel, Szamostatárfalvával közzösen.

1991. január 1-je óta önálló.